Római kori éremkincs lelet Szarvason

Néhány hete teljesen váratlanul botlottunk bele egy szétszántott 4. századi éremkincs leletegyüttesbe. Eredetileg egy jól ismert lelőhelytől néhány száz méterre fekvő kiemelkedést szerettünk volna fémdetektorral átkutatni. Ugyanis a közhiteles nyilvántartásban még nem szereplő, Szarvas határában fekvő szántón korábban Árpád kori kerámiákat láttunk a talaj felszínén. Szokás szerint bekapcsolt készülékekkel közelítettünk a kiszemelt helyszín felé, amikor még jóval a cél előtt járva műszereink váratlanul találatokat jeleztek. Ezt követően sorra egymás után láttak napvilágot az első ránézésre is egyazon típushoz tartozó római veretek. Az ötödik érme után már biztosak voltunk abban, hogy nem szokványos szórvány leletekkel állunk szemben. 

Természetesen azonnal megkezdtük az érintett (kb. 50x50 méteres) terület szisztematikus átvizsgálását. Az érmék pontos koordinátáit a megtalálásuk sorrendjében sorszámozva rögzítettük a GPS készülékeinkkel. Sajnos a keresést rendkívüli módon nehezítette a területen sarjadó nagylevelű takarmánynövény, amelyben a lehetőségekhez képest megpróbáltunk minél kevesebb kárt tenni. A kedvezőtlen körülmények ellenére is 82 darab érmét sikerült begyűjtenünk jónéhány szarmata fibula és egy különleges barbár veret kíséretében. A műholdas térképre felvitt GPS koordináták szóródási mintázata alapján egyértelműen körvonalazódik az elrejtés feltételezett magja. Az érmék azonosítása még nem ért véget, de már most úgy tűnik, hogy azok túlnyomó többsége két egykori fivérhez, Valentinianus (364-375) és Valens (364-378) római uralkodókhoz köthető. 

Numizmatikai források alapján a szóban forgó pénzeket valamikor 367-375 között verhették így elképzelhető, hogy az éremkincs elrejtése összefüggésbe hozható a hun betörések által generált intenzív népmozgásokkal. Akkortájt az egész alföldet nomád törzsek népesítették be ezért valószínű, hogy az elrejtett értékek tulajdonosa talán egy tehetősebb szarmata harcos lehetett. Az eddig begyűjtött érmék feldolgozása folyamatban van, a tavaszi betakarítást követően pedig tovább folytatjuk a gyűjtést, illetve az elrejtés magját is megkíséreljük pontosan lokalizálni. 

A leletek a Szarvasi TSM gyűjteményét gyarapítják.