Egy elfeledett Árpád-kori faluhely

Fémkeresős kutatási tevékenységünk java részét főként a régészeti megfigyelési munkálatokhoz kapcsolódó regisztrált lelőhelyek átvizsgálása teszi ki. Azonban a nyári holt időszakban igyekszünk évről-évre új, a nyilvántartásokban még nem szereplő lelőhelyeket felkutatni és azokat hatékonyan átvizsgálni. 

E tekintetben idén is eredményesek voltunk. 2021-ben 5 új lelőhellyel sikerült gyarapítani a Szarvasi TSM gyűjtőterületét. Ezek közül a legnagyobb "falat" egy 11-13. század során intenzíven lakott, a KÖH adatbázisban nem szereplő Árpád-kori település megkutatása bizonyult. A 32 hektáron elterülő, egykori folyómedrekkel tagolt faluban kb. 750 méter hosszan követték egymást az épületek. A házak egykori helye jól érzékelhető volt a leletsűrűség alapján is. 

Az egykori faluhely leletszóródási térképe

Az előkerült fémtárgyak vizsgálatával megállípítható, hogy a kedvező fekvésű területet már a szarmaták, az avarok is intenzíven lakták, sőt tucatnyi honfoglaláskori lelet is felszínre került. A jelentős számú jól datáló érmék egyértelműen megerősítik azt a feltevést, hogy az Árpád-kori települést minden bizonnyal a tatár pusztítás tette a földdel egyenlővé. Két fős csapatunkkal két hónapon keresztül szisztematikusan kutatttuk át a hatalmas területet melynek eredményeképpen 145 fémlelet pontos koordinátája került térképre. Ezek közül 60 darab érme, 6 darab gyűrű és 85 darab veret, csat, fibula, buzogány és más egyéb kategóriába sorolható fémtárgy került dokumentálásra. Korszakok tekintetében az Árpád-kor a legintenzívebb 89 lelettel, majd a szarmaták következnek 31, az avarok 11, végül a honfoglalás kor 10 db tárgyi emlékkel zárja a sort. Érdekes módon a késő középkor alig 4-5 darab lelettel volt jelen az egész lelőhelyen. 

A faluhelyről előkerült leletek

A képen látható leletszóródási térképen jól kivehető az egykori település szerkezete, Minden bizonnyal intenzív halászati tevékenység is folyhatott amit az egykori medrekből előkerült számos ólom hálósúly is megerősít. Bár a GPS készülékekkel rögzített nyomvonal szerint a közel 180 kilométernyi bejárt útvonal komoly erőpróba volt számunkra, ennek ellenére a lelőhely korántsem tekinthető átkutatottnak. Az elkövetkező évek során folytatjuk a terepbejárást és minden bizonnyal még további számos szép lelet is elő fog kerülni innen. Legalábbis mi törekedni fogunk rá 🙂

A lelőhely bejelentése folyamatban van, a leletek pedig a Szarvasi TSM gyűjteményét gazdagítják a jövőben.

Megjegyzések